2009 február 14. | Szerző: Napkelet |

A Valentin-nap mai formája Magyarországon csak
1990-ben éledt fel, Szent Valentin emlékére ezen a napon világszerte
megajándékozzák szeretteiket az emberek. Az ünnep két történetre
vezethető vissza: a római birodalomban február 15.-ét Juno istenasszony
tiszteletére ünnepelték és ott is a tavasz hírnökének, a fiatal
szerelmesen ünnepének ismerték. Kr. u. 496-ban Gelasius pápa
elrendelte, hogy az addigi Lupercalia ünnep helyett egy nappal
korábban, február 14.-én Szent Valentinre emlékezzenek, aki II.
Claudius császár idején, a III. században börtönözték be, mert a
keresztény vallást követte. A történet szerint a börtönőr leányának
visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak
egy üzenetet küldött: “A Te Valentinod.” Így vált az aláírás az egymást
szerető fiatalok, az egymásra szeretettel gondolók rövid, őszinte
üzenetévé az egész világon.

Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években
divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már
üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.

Valentin napot azért tartják, hogy megünnepeljék egy szent emlékét, aki
tisztelte a szerelmet és a romantikát. Ilyenkor az emberek szerelmes
üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a
norman-francia ‘galantin’ szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során
a két hiedelem összefonódott, ezért Szent Valentinra úgy emlékeznek
most, mint a szerelmesek védőszentjére.